Mit kezdjünk a meglévő, zömében elavult épületállománnyal?

Passzívház szakcikkek - 2013. 05. 02. 15:00

A meglévő épületállomány zöme már a mai energetikai követelményeknek sem felel meg, és ez még inkább így lesz a 2020 után. Mi tehát a teendő, mit kezdjünk az „önhibájukon kívül" alkalmatlanná váló ingatlanokkal? Fontos leszögezni, hogy 2020 után csak az új épületek építésénél kell betartani a „közel nulla energiás" előírásokat, a meglevő épületekre nem vonatkoznak az előírások, csak ha jelentős felújításon esnek át.

Szerző: Szekér László

Az EU hosszútávú céljai szerint 2050-re kellene elérni, hogy a teljes épületállomány fenntartható legyen, vagyis a teljes épületállomány a jelenleginél kb. 80%-kal kevesebbet fogyasszon (és ennek arányában kevesebb legyen az emisszió is). Ez azt jelenti, hogy 2020 után, ha jelentős felújításon esik át ez épület, akkor meg kell közelíteni a 25-40 kWh/m2,év értéket, ez reálisan elérhető cél, mint azt az alábbiakban ismertetett példák már ma is igazolják. Tekintve, hogy egy épület hivatalos életciklusa 50 év, az előttünk álló 35 évben elméletileg a legtöbb épületre sor kerül. Természetesen vannak kiválóan működő (többször felújított, átépített) százéves házak is, ezekben az esetekben egyedi mérlegelésre van szükség, mivel nagy valószínűség szerint megközelítik a műemléki, vagy műemlék jellegű kategóriát, így speciális szakértelmet és gondosságot igényelnek, de még ezeknél is jelentős eredményeket lehet elérni. Természetesen senki nem akarja, hogy a Mátyás-templomból passzívház legyen, de például az alternatív energiaforrásokat akár műemlékekben is lehet hasznosítani.

Feltétlenül szükséges gazdasági elemzés, mielőtt egy meglevő épület felújításába fogunk, a hely, a piaci helyzet, az építtetők/használók kora és az épület állapota mind befolyásolhatja a döntést, érdemes-e alapos felújításba fogni. Nyolcvan éves életkor felett már nem nagyon érdekli az embereket a felújítás hosszútávú megtérülése, többre értékelik a nyugalmat. Bizonyos helyeken pedig nincs értelme invesztálni az ingatlanba, mert se így, se úgy nem piacképes. Az is előfordulhat, hogy annyira rossz állapotban van egy ingatlan (pl. statikai szempontból), hogy nem érdemes a felújításával foglalkozni, egyszerűbb lebontani azt, és újat építeni helyette.


Ha az általános felújítás (és energetikai korszerűsítés) mellett döntünk, érdemes megvárni azt a pillanatot, amikor a gépészet és a nyílászárók cseréje is aktuálissá válik. Az épületgépészeti rendszerek élettartama általában 15-20 évre tehető, a nyílászárók 35 évet is „kihúznak", (a régi polgári házak tömörfából készült ablakai még ennél többet is bírnak), tehát előbb-utóbb elérkezik az a pillanat, amikor érdemes nagy-felújításban gondolkodni. Alapvetően a „mély-felújítás" (deep retrofitting) a megoldás, vagyis törekedni kell a passzívház-szintet megközelítő felújításra, nyilván kompromisszumokkal. Az alap-fal csatlakozást például meglehetősen körülményes utólag hőszigetelni, bár nem lehetetlen, de meglehetősen költséges. A passzívház követelményrendszer is megengedőbb a felújítások esetében, a Közép-Európában szokásos 15 kWh/m2,év határérték helyett 25 kWh/m2,év határértéket céloz meg, ez egyébként megegyezik a magyar „közel nullás" szabályozás tervezettel. Mivel a meglevő épületek mindegyike rendelkezik valamilyen fűtési rendszerrel, ami a korszerűsítés után is megmarad, az se nagy baj, ha „csak" 40-60 kWh/m2,év értékre tudjuk csökkenteni a régi épületek fogyasztását, ez is sokkal jobb érték, mint a 200-300, vagy extrém esetben akár 400-500 kWh/m2,év. A 40-60 kWh/m2,év alacsonyenergiás szintnek felel meg, és viszonylag könnyen elérhető, külső és/vagy belső hőszigeteléssel, hővisszanyerős szellőzés kiépítésével, nyílászáró-cserével. Természetesen itt is adódik a megújuló források alkalmazásának lehetősége, azonban a három szintnél magasabb épületek esetében már korlátok közé kerül az épületen elhelyezhető napelem/napkollektor mennyisége (viszont előnyösen alakul, fajlagosan kedvezőbb az A/V (felület/tömeg) arány). A geotermikus energia hőszivattyúkkal kombinálva kedvezően felhasználható a régi házak fűtésére is. A régi épületek egyébként (kb. az első világháborúig, az 1910-es évekig épült városi épületek) viszonylag jól voltak megépítve, és bár nem rendelkeztek mai értelemben vett hőszigeteléssel, a vastag falak, a kapcsolt gerébtokos ablakok és a városi sűrűség miatt kedvező A/V arány miatt már az építés idején is viszonylag fenntarthatóak voltak. Ezeket a - gyakran műemlék jellegű - épületeket nagy körültekintéssel, az utcafronton az eredeti architektúra megtartása és felújítása mellett, belülről hőszigetelve, a külső ablakszárny megtartása és felújítása mellett a belső oldali ablaktábla korszerű háromrétegű üvegezésűre való cserélésével, a fűtési rendszer korszerűsítésével és hővisszanyerős rendszer kiépítésével lehet a mai (és holnapi) követelményszintre hozni.


Feltétlenül említésre méltó, hogy az állami kezelésben levő középületekre vonatkozóan életbe lépett az az EU szabályozás, miszerint évente 3% kötelezően felújítandó energetikailag, vagyis az állami ingatlanállomány elméletileg 30 év alatt fenntartható pályára kerülhet, ha betartják ezt az előírást. A kereskedelmi ingatlanok életciklusa még kevesebb, mint a lakó-, vagy középületeké, és a versenyszféra amúgy is nyitott a zöld megoldásokra, mivel azok hasznot hajtanak neki. Figyelmünket tehát fordítsuk a lakóingatlanokra.
Jelenleg az átlagos fűtési energiafogyasztás kb. 225 kWh/m2/év, ami megfelel 22,5 liter fűtőolajnak (vagy magyar viszonyok között jobban értelmezhető 22,5 m3 földgáznak), ami mai árakon (2013) megfelel 3150 Ft-nak, és 70 kg CO2 kibocsátásnak (m2/év). Ezt nevezhetjük 22,5 "literes" háznak is. A kb. 3,5 millió rossz vagy nagyon rossz minőségű lakás elméletileg a fűtési energia 75%-át fogyasztja el (azért elméletileg, mert sok házat valószínűleg egyszerűen nem fűtenek rendesen), ezek költségei legalább 2/3-a megtakarítható lenne, Ha a 22,5 literes fogyasztásról legalább 7 "literes" fogyasztásúra tudnánk mérsékelni a lakásállományt, ami kb. 250 millió m2 lakást jelent, ez 15,5 "liter" fűtőolaj megtakarítást jelentene négyzetméterenként és évente, vagyis kb. 542 milliárd Ft fűtésköltség megtakarítást eredményezne az országnak (ez kb. 54.000 Ft/fő/év) nem beszélve arról, hogy évente kb. 12 millió tonna CO2 kibocsátás elmaradásával sokat tehetnénk a környezetünk megóvásáért is. Ha következetesen alkalmaznánk a passzívház-technológiát, akkor akár 3-4 "literes" értéket is el lehetne érni a felújításoknál, mint azt a gyakorlati példák is mutatják, és akkor a megtakarítások még jelentősebbek lehetnének, elérnék a 665 Milliárd Ft/év értéket, folyó árakon számolva. Mivel a foszilis energia ára folyamatosan emelkedik, így a potenciális megtakarítás is ezzel arányosan nő a jövőben, vagyis egyre inkább megéri az energiahatékonyságba fektetni.


A mintegy 4,3 millió lakásból a legnagyobb hányadot a vidéki, egylakásos családi házak jelentik. Itt feltétlenül vizsgálni kell a gazdaságosságot, azonban több hazai példa (pl. Benécs József épületfelújításai) azt mutatják, hogy a meglevő alapokat, falakat és födémet megtartva, passzívház szintű felújításokat lehet végezni, versenyképes áron. Mivel ezeket a gyakran 50-60 éves ingatlanokat szinte telekárban meg lehet venni, gazdaságos megoldás lehet a tartószerkezet megtartása, a tetőszerkezet, szakipar és épületgépészet teljes megújítása mellett. Benécs József számításai és mérései szerint például egy „sátortetős kockaház" fajlagos fűtési energiaigénye eléri az 500 kWh/m2,év értéket is - gyakorlatilag kifűthetetlenek ezek a házak a mai energiaárakon, (a mai, „liberális" szabályozás szerint is maximum 225 kWh/m2,év lenne megengedhető ezekre a házakra), ami „fényévekre" van a 2020-ban kívánatos 25-40 kWh/m2,év értékektől. Passzívház-technológiát alkalmazva 37 kWh/m2,év értékre sikerült csökkenteni a fűtési hőigényt a konkrét példában, ami a korábbi 485 kWh/m2,év értékhez képest 93%-os csökkenés! Ezt a kiváló eredményt 30 cm vastag grafitos EPS hőszigeteléssel (falon), 3 rétegű hőszigetelésű műanyag ablakkal (Uw= 0,8 W/m2K), és 80% hatékonyságú hővisszanyerős szellőző berendezéssel sikerült elérni. Ezek a termékek egyébként ma már szinte kommersznek mondhatók, magyar üzletekben, egyre inkább magyar gyártásban elérhetőek.


Panelépületek mély felújítása lehetséges és kívánatos, ezt a 2005-ös dunaújvárosi Solanova projekt igazolta: 86%-os energia megtakarítás, számos kedvező egyéb hatás mellett. Számos kutatás igazolta, hogy az ennél alacsonyabb szintet megcélzó felújítások nem érik el a kívánt eredményeket, viszont hosszú távon „belakatolják" az épületállományt. A nagy tömegben végzett mély felújítás egyébként számos gazdasági hasznot hajtana, például növelné a foglalkoztatottságot, fellendítené a hazai építőipart.
A Dr. Ürge-Vorsatz Diana Nobel-díjas klímakutató által 2010-ben vezetett kutatás eredményei kimutatták, hogy egy mély felújítási norma elfogadása, amely kb. a passzívház szintjére redukálná a fogyasztást (az S-DEEP forgatókönyv szerint a fűtési energiafogyasztás 85%-ával csökkenti az energiahasználatot), jelentősen több foglalkoztatási haszonnal, energia-megtakarítással és CO2-kibocsátás csökkenéssel jár, mint a szokásos üzletmenet szerinti (amely nem célozza az energiafogyasztás csökkentését, S-BASE forgatókönyv), vagy az szuboptimális felújítások (amelyek a jelenleg is alkalmazott technológiák az ÖKO- és a Panel Programokban és hasonló, államilag támogatott programokban, S-SUB forgatókönyv).


A SOLANOVA-projekt a panelfelújításban élenjáró Dunaújvárosban valósult meg, az Európai Unió 5-ös keretprogramja részeként. A projekt jelentősége és ismertsége európai szintű, ezt bizonyítja, hogy több egyéb díj mellett 2006-ban megkapta a Solar Preis nevezetű igen rangos nemzetközi díjat. A projektnek azért van nagy jelentősége nemzetközi szinten is, mert panelépülettel nemcsak mi rendelkezünk, hanem sok egyéb ország is. A SOLANOVA-projektben együtt dolgoztak a magyar tervezők többek között a német Passzívház Intézettel, és a kasseli egyetemmel is. A demonstrációs épület egy hetvenes évek végén épített 9 szintes, 42 lakásos, egyszerű tömegű, lapostetős panelház. Az eredeti épület mért fűtési energiafelhasználása a hőfokhidas korrekció után 220 kWh/m2,év volt. Az eredeti célkitűzés az volt, hogy ezt legalább 45 kWh/m2,év alá csökkentsék, ezzel kidolgozva a panelépületek fenntartható felújítási koncepcióját, megkeresve az optimális gépészeti és építészeti beavatkozás lehetőségeit. A mintaépület megvalósítását monitoring, szociális kutatás és ökológiai elemzés egészítette ki.
A mérések során bebizonyosodott, hogy a panelépületek fő veszteségforrását a hőhidak jelentik, ezért a számításoknál ezt másféleképpen kellene közelíteni. Ha csak azt néznénk, hogy a panelokban 7-8 centis hőszigetelés van, akkor ezek viszonylag jól hőszigetelt házak lennének, legalábbis közel sem lennének olyan rosszak, mint amit az energiaszámlák igazolnak. Kutatások kimutatták, hogy az épületben - és ez panelsajátosság - a másik fő probléma az energiafogyasztás mögött a nyári komfort hiánya.


A felújítási stratégia a következő volt: határoló szerkezetek hőszigetelése (külső falon 16 cm U=0,22 W/m2K, lapostetőn 21-29 cm U=0,12 W/m2K, pincefödémen 10 cm hőszigetelés); fűtéskorszerűsítés (szabályozható); hővisszanyerős szellőzés telepítése; nyílászáró csere (üvegezés közötti árnyékolóval a déli homlokzaton - a külső árnyékoló a szél és a hőhidak miatt nem volt optimális) U= 0,9-1,4 W/m2K; fokozott légtömörség, melyet Blower-door teszttel is ellenőriztek; napkollektor (előtetőként); víztakarékos szerelvények beépítése, melyek a napkollektorokkal együttesen 50 százalékkal csökkentették a melegvíz-hőigényt, továbbá extenzív zöldtető. A napkollektormező a földszinti előtetőn került elhelyezésre. Ez azért is jó, mert előtetőt mindenképpen kellett volna építeni a földszinti üzletek árnyékolása céljából. A külső oldali homlokzati hőszigetelés azért 16 cm, és nem pedig 20, vagy 30, mert a szendvicspanelban eleve van 7 cm szigetelés. Ez elméletben 0,44 W/m2K értéket jelentene, azonban a hőhidasság miatt a valóságban csak 1,8-2,0 W/m2K van. Ezért elsősorban a hőhidakat kellett megszüntetni, ami 16 cm-rel jól megvalósult. Lakásonkénti kiegyenlített szellőzőrendszer lett beépítve hővisszanyerőkkel, 90 százalékos laboratóriumi hatásfokkal, továbbá 72 négyzetméteres napkollektoros rendszer segíti a használati melegvíz termelést. A légtömörség mért értékei n50 7-12 h-1 között alakultak a felújítás előtt, ezt n50<2,0 h-1 érték alá sikerült vinni (passzívházaknál a követelmény n50<0,6 h-1)).
Eredmények példaértékűek: A megvalósított megoldásokkal 86 százalékos átlagos megtakarítást sikerült elérni (ennek pontos értéke szezononként változó). Első évben 39 kWh/m2/év átlagos értéket mértek, a második évben 19-et, enyhe tél volt, ennek ez a magyarázata. Az üzletekben 71 kWh/m2,év értéket mértek az első évben, a lakásokban 35-öt. Azért ilyen magas az üzletekben, mert ott nincsen hővisszanyerő, ez is jelzi a hővisszanyerés jelentőségét. A megújulók aránya 26 százalék. A belső felületi hőmérséklet egy kritikus csatlakozásban (20 °C a belső hőmérséklet esetén) 14,4 °C volt méretezési állapotban, ami már a penészképződés kockázatával jár, ha magas a páratartalom. A felújítást követően 19,1 °C a legkritikusabb pontban is a hőmérséklet, tehát penésztől egyáltalán nem kell félni. Új, szabályozható radiátoros fűtési rendszer lett kiépítve, a szellőzőrendszerbe nem került légfűtés. A hővisszanyerős szellőzőrendszer befújása a szobákba, elszívása a wc-ből, konyhából, fürdőből történik. Az északi konyhaablakokat kicsit csökkentették, mellettük tudták kialakítani a levegő ki- és bevezetést. A hővisszanyerő szellőzőegység elhelyezését az előszoba mennyezet alatt takarva helyezték el.

Szakmai partnereink/Our partners

passivhaustagung2017

5267_PHI.jpg

8777_iPHA.JPG

6219_2565_EnergiePlanerTeam4907_logo_ept.png

Minősített Passzívház Tervező képzés

6495_PHAR.png

4675_logo.JPG

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...